Rólunk

Fórizs Dávid vagyok, méhész és szoftverfejlesztő informatikus. Már egészen kiskoromban is nagyon szerettem a mézet. A nagyszüleim a szomszédban laktak – Törökszentmiklóson –, és minden reggel mézes kenyeret ettem. Gyakran mentem velük ahhoz a méhész nénihez, akitől a mézet vették, és mindig végigkóstoltam mindet. Látták, hogy nemcsak a mézet szeretem, hanem érdeklődöm a készítés iránt is, így 13 éves koromban vettek nekem két család méhet, és egy idős bácsitól tanultam méhészkedni. Az általános iskolai ballagási fotómon bedagadt arccal vagyok látható – egy méhcsípés eredményeként.

A két családot fölszaporítottam harminc családra, majd hamarosan édesapám és édesanyám is beállt méhészkedni, így mostanra 124 méhcsaládunk készíti a mézeket. Édesapám, Fórizs Károly, a Törökszentmiklósi Méhész Egyesület titkára, aki a méhek gondolatával kel, és azzal is fekszik.

Fontos nekünk, ezért sok időt fordítunk arra, hogy megtaláljuk a tiszta méhlegelőket, például repce és napraforgó esetében azt, amit nem permeteznek. Elsősorban azért, mert két gyerekem van, ők is ezt a mézet eszik, másodsorban, mert a méhek élete múlhat azon, hogy vegyszermentes nektárt gyűjthessenek.

Családommal együtt azon igyekszünk, hogy a lehető legnagyobb gondossággal tegyük a dolgunkat, hogy a legmagasabb minőségű mézet tölthessük üvegbe, és adhassuk át önnek és családjának úgy, ahogy a természet megalkotta.